Intézménymutató:
Erdelyi Magyar Irodalomert Alapitvany
1995. október 7.
Okt. 6-7-én Székelyudvarhelyen találkoztak a romániai magyar írók, folytatva a nyáron, Marosvécsen tartott összejövetelt. Jelen volt Markó Béla költő, az RMDSZ elnöke, Szőcs Géza költő, lapkiadó, továbbá a romániai magyar irodalmi kiadványok főszerkesztői. Sütő András Japánban tett útja miatt nem tudott részt venni a tanácskozáson. Ferenczy Ferenc polgármester megnyitója után Kántor Lajos, Cs. Gyimesi Éva, Visky András és Dávid Gyula tartott előadást. Az előadásokat vita követte, amelyen felvázolták az erdélyi magyar irodalom helyzetét és gondjait. A felszólalók rámutattak a könyvkiadás nehéz helyzetére, a közlési lehetőségek szűkülésére. A megjelentek "Erdélyi Magyar Irodalomért Alapítvány" létrehozását határozták el, továbbá "Tiltakozás és kéznyújtás" címmel állásfoglalást fogadtak el a Közép-Európában, illetve Romániában folyó nyelvi háború ügyében. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), okt. 10., 636. sz./ Kántor Lajos előadásában /Irodalom és politika/ arról szólt, hogy a politika és az irodalom egymástól függetlenül is létrehozhat maradandó értékeket. Egy biztos, hogy adott időszakban az Írószövetség politikai jelentőséggel bír. Cs. Gyimesi Éva azt hangsúlyozta Az irodalom mint önérték című előadásában, hogy az irodalom nem közösséggé kovácsoló szerszám, hanem a személyes létezés kifejezésének lehetősége. A kisebbségi sors ábrázolása csak egy, és nem is a legcsábítóbb írói kötelesség. Szerinte az irodalom tehát nem feladat, hanem találkozás a kimondhatatlannal. Legfontosabb tennivalók egyike: visszatalálni az irodalom lényegéhez. Visky András azt fejtegette, hogy az erdélyi magyar irodalom nem egységes /Egységes-e az erdélyi magyar irodalom, s ha nem, miért nem?/, végül Dávid Gyula Irodalmunk és közössége témával foglalkozó előadása hangzott el. Az irodalom létkérdése az író és olvasó közötti kapcsolat, állapította meg, amikor ez megromlik, annak az irodalom és az olvasó egyaránt kárát látja. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), okt. 25./ Létezik már Romániai Magyar Könyves Céh, a kiadók érdekvédelmi szervezete, szólt hozzá Káli Király István. A fiókokban találhatók kéziratok, neki is négy van, fűzte hozzá Pusztai János. - Számítógépes nyilvántartásba veszik az utóbbi három év Erdélyben megjelent magyar nyelvű könyveit, hangzott el a tanácskozáson. - Lőrincz György /Székelyudvarhely/ ismertette az Erdélyi Magyar Irodalomért Alapítvány tervét, amely segítené a magyar írókat. Tőzsér József egymillió lejes támogatás ajánlott föl a Pallas-Akadémia Kiadó részéről, amennyiben idén bejegyzik ezt az alapítványt. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 12./ Nagy visszaesés tapasztalható a könyvkiadásban, annak ellenére, hogy mintegy 60 magyar kiadó vehető számba. Kántor Lajos jelezte, hogy erőteljesen jelentkezik egy fiatal nemzedék, velük együtt másfélszázra becsülhető a romániai magyar írók tábora, az irodalom művelői súlyos anyagi gondokkal küszködnek, mivel a honoráriumlehetőségek igen szűkösek. A román művelődési minisztérium 50 %-kal csökkenti a jövőben az irodalmi folyóiratok támogatását. /Új Magyarország, okt. 9./
2003. december 30.
Pomogáts Béla Erdély és az erdélyi irodalom egyik leghűségesebb számon tartója és propagátora. Tevékenységét díjak, elismerések sora jelzi, többek között most novemberben vehette át Székelyudvarhelyen az Erdélyi Magyar Irodalomért Alapítvány Hídverő-díját, majd decemberben Csíkszeredában a Julianus-díjat is. Legújabb kötete, a Fordulatok Erdélyben /Közdok Kiadó, Budapest/ című cikk- és beszámológyűjtemény az 1988-1990 közötti írásaiból válogatott. Egyes román vezetők arra gondoltak 1989-ben, hogy az idegenektől megtisztult ország népe a nagy álom beteljesedése után még gazdasági csodára is képes lesz, ez pedig feledteti majd a meghozott áldozatokat... Ez a változat nem előzménytelen. 1941. július 8-án, a román kormány gyűlésén Antonescu ezeket mondta: "Vállalva a kockázatát annak, hogy önök közt még fellelhető néhány tradicionalista nem ért velem egyet, én a besszarábiai és bukovinai zsidóság egészének a kitelepítését javasolom, amely lakosságot át kell hajítani a határon. Ugyanakkor jónak látom az ukránokat is kitelepíteni, akiknek jelenleg semmi keresnivalójuk nincs itt. Közömbös számomra, ha barbárként vonulunk is be a történelembe. A Római Birodalom a jelenkor megítélése szerint számos barbarizmust követett el, mégis a legnagyobb politikai rendszer volt. Nem létezik ennél kedvezőbb történelmi pillanat számunkra. Ha szükséges, használják a gépfegyvereket." (Martiriul evreilor din Romania 1940-1944. Documente si marturii. 140-141. o.) /Kiss János: Tiszta beszéd (A Fordulat Erdélyben című kötet margójára). = Szabadság (Kolozsvár), dec. 30./
2004. február 5.
A székelyudvarhelyi Erdélyi Magyar Irodalomért Alapítvány (EMIA) márc.1-jéig hosszabbította meg kritikapályázatának leadási határidejét. A kuratórium az erdélyi magyar irodalombírálat frissítése érdekében hirdette meg a pályázatát Romániában, illetve határokon túl 2000 után erdélyi magyar szerzők tollából megjelent könyvek kritikai megmérettetésére, illetve irodalmi jelenségek átfogó kritikai tanulmányban történő elemzésére. Az I. díj (Kuncz Aladár-díj) értéke 300 euró, a II. díjé 200, a III-é 100 euró. A díjnyertes munkák közléséről az alapítvány gondoskodik. /Zs. F.: Kuncz Aladárról nevezte el fődíját az alapítvány. Az EMIA kritikapályázata. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 5./
2005. január 10.
Az Alapítvány az Erdélyi Irodalomért Hídverő-díját 2004-ben Ilia Mihálynak adományozta. Ilia Mihály munkássága, az egyetemes magyar irodalmi kultúrában betöltött szerepe, amit küldetésesnek nevezhetünk, ismert az erdélyi magyarság körében. A Trianon utáni erdélyi irodalommal is foglalkozott, fontosak Tompa László költészetéről írott tanulmányai. Ilia Mihály 1965-től 1976-ig volt a szegedi Tiszatáj folyóirat, rovatvezetője, főszerkesztő-helyettese, végül főszerkesztője. Éppen az erdélyi magyar irodalom iránti elkötelezettsége miatt leváltották. A folyóirat az ő kezében vált országos, sőt egyetemes magyar fórummá, mely igen sokat tett a határon túli magyar irodalom megismertetése érdekében. Ilia Mihály páratlannak bizonyult levélíróként: a huszadik század második felében ő vállalta magár azt a küldetést, amit egykoron Kazinczy Ferenc végzett. Számtalan határon túli íróval levelezett. A hetvenéves Ilia Mihály igazi hídverő. /Pomogáts Béla: Békítő öröm. A hídverő Ilia Mihály. = Helikon (Kolozsvár), jan. 10./
2006. október 18.
Október 15–én kétszeresen is kitüntették Gúzs Imre, Szatmárnémetiben élő írót, újságírót. Az Erdélyi Irodalomért Alapítvány által Székelyudvarhelyen szervezett rendezvényen az alapítvány kiemelkedő irodalmi tevékenységért járó oklevele mellett a Magyar Írószövetségnek „az erdélyi magyar újságírás szolgálatában végzett sok évtizedes eredményes és áldozatos munkájáért” járó díját is átvehette. Gúzs Imre /sz. Köpec, 1936 febr. 9./ a Bolyai Tudományegyetemen végzett, történelem–filozófia szakon. Eddig tíz kötete látott napvilágot. A kiadónál van a „Megszólítani a reményt” című, készülőfélben lévő kötet, nemrég készült el a 320 oldalas „Évek és érzelmek fogságában”, valamint a „Meglesett élet” című riportsorozat körömnovella–kötetté való átdolgozása. A Bányai Fáklyánál 7 évet, a Szatmári Hírlapnál 5 évet dolgozott — kétszer is eltanácsolták ezektől az újságoktól, rendszerellenesség vádjával. Húsz évig tanított Szamosdarán és Pusztadarócon, aztán 1990–ben a Szatmári Friss Újság munkatársa lett, nyugdíjba meneteléig. MÚRE–különdíjas újságíró, Ezüst Gyopár díjas tanár, Emil Constantinescu államelnök pedig Tisztikereszttel tüntette ki. Gúzs Imre kifejtette: „Ma az irodalom mélyponton van, a mai irodalmi életnek nincs egy olyan meghatározó személyisége, mint mondjuk a tizenkilencedik század végén–huszadik század elején volt. A székelyudvarhelyihez hasonló rendezvényeknek éppen az lenne a hivatása, hogy az irodalmi élet felé irányítsák a közfigyelmet, mert az írás olyan műfaj, amely nem csak lát, de láttat is, az igazság, az őszinte beszéd felé fordulva.” /Fodor István: Kitüntették Gúzs Imre írót, újságírót. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), okt. 18./
2008. március 5.
Lőrincz György, az Erdélyi Magyar Irodalomért Alapítvány elnökének felkérésére Szilágyi István író, a kolozsvári Helikon irodalmi folyóirat főszerkesztője székelyföldi körútja során a múlt hét végén találkozott a székelykeresztúri olvasókkal is. A találkozón Szilágyi István beszélt Zilahról, ahol gyermekkorát töltötte. 1966-ban érettségizett, géplakatos lett. A Babes–Bolyai Tudományegyetem jogi szakán csak 1968-ban kezdte el tanulmányait. Az egyetem elvégzése után a kolozsvári Utunk munkatársa, majd főszerkesztő-helyettese lett, s 1990-től pedig az Utunk helyébe lépő Helikon főszerkesztője. Megemlítette, hogy Kolozsváron már 200 éve létezik irodalmi folyóirat, amely kisebb megszakításokkal, de megjelent. Szilágyi István Kő hull apadó kútba – regény (1975), Agancsbozót – regény (1990) a Kriterionnál, míg a Hollóidő című regénye 2001-ben Budapesten a Magvető Kiadónál jelent meg. /László Miklós: Író – olvasó találkozó. Szilágyi István Székelykeresztúron. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 5./
